Látrány története

Látrány

 

Látrány,a Somogytúr-Orci-völgyben fekszik, nekidőlve a Csopaki- és az Öreg-hegynek, közel a Balaton déli partjához, Balatonlellétől mindössze 3 km-re a somogyi dombok között a 67-es főút mellett. Jól megközelíthető mind a Balaton, mind Kaposvár, de Tab irányából is.

A település a millennium évében ünnepelte alapításának 675. évfordulóját.
A falut az egykori hadiút biztosítására, ellenőrzésére még valószínűleg a Koppány nemzetség alapította.


A község neve - Látrány - titok, melyet sokan próbáltak már megfejteni. Van, aki szerint személynév lehetett egykor, van, aki szláv eredetű helynévnek tartja, mások a római korból származtatják, de tökéletes magyarázatot még nem adott rá senki.

A mai Látrány területén az Árpádkorban 6 kisebb települést találhatott az erre utazó: Fört, Látrányt, Péntekhelyet, Csopakot (Supoc), Cheglédet és Iklódot, nevüket a Tihanyi Alapítólevél őrzi, 1055-ből.
Noha a neveket mai napig őrzik a környékbeli földrajzi nevek, a hat településből csupán Látrány maradt folyamatosan lakott a későbbi évszázadokban. A község nevét először egy 1325-ben keletkezett oklevél királyi birtokként említi, Lak és Cegléd község mellett „Latrán”-ként.


A község képében ma is őrzi a honfoglalók szállásainak jellegzetességét. Az egykori lakhelyek nagycsaládonként kör alakzatokat formáltak, közepén a közösség számára fenntartott térrel, külső oldalon sánccal övezve.
Később a népesség növekedésével és a házépítés térhódításával a közöttük hagyott üres területen házsorok és kanyargós utcák alakultak ki.
Az épületek közül számos lakóház magán viseli a település népi építészeti hagyományait, így a déli balatoni századforduló tipikus faluképe Látrányban még fellelhető.


A település határában, 1199-ben zajlott le a II. András király sorsát megpecsételő látrányi -rádi csata. Imre király és öccse a későbbi II. András király között trónviszály robbant ki, melynek időleges lezárását, rövid ideig békét hozó előzménye volt az említett csata 1199 áprilisában. András a csatában legyőzetvén, rokonánál VII.Lipótnál, az osztrák és stájer hercegnél keresett családjával együtt menedéket.

1391-ben Kővágóörsi Kis György – a későbbi Batthyányi család, és így Batthyányi Lajos őse – kapta adományul a falut. 1395-ben Zsigmond király Latránért és az ekkorra elnéptelenedett För, Csopak és Iklód földért, Atádot adja Györgynek. Látrány így újra királyi birtokká lesz. 

1396-ban a Marczali családnak adományozza a király, s a család ezen ágának kihalásáig földesura is marad a községnek.
1490-ben rövid időre Corvin János tulajdona Látrány, akinek apja, Mátyás király adományozza a települést. Corvin Jánostól Ulászlóhoz, majd - szintén királyi adományként – a Báthoriakhoz kerül.

1536-tól birtokosa Látránynak előbb Pekry Lajos, aztán Ungnád Kristóf, 1598-tól Nádasdy Ferenc, majd Nádasdy Pál.

A török hódoltság ideje alatt is lakott a település, sőt a környékbeli kisebb falvak, puszták lakói is idemenekültek. Így az 1563-as török adólajstromban előbb 14, majd 17 portával rendelkező községként szerepel.

Feltehetőleg eléri Látrányt is a reformáció, erről kevés az írásos emlék. Annyi biztos, hogy miután Látrány 1677-tól Széchenyi Zsigmond birtokai közé kerül, a gróf kiutasítja a református prédikátort a faluból. A református fa imaházat a Gölléről idehozatott Gomba Imre plébános katolikus templommá szenteli, a volt református lelkészlakot pedig elfoglalja.
1757-től a Lengyel család tulajdona a falu,1763-as évben felépül a jelenlegi katolikus templom.
A köznép megélhetését a nehéz földmíves és erdei munka, szőlőművelés és a halászat biztosította.
1800-ban zajlott le a „Látrányi tumultus” néven elhíresült eset, melynek következményeként 3 látrányi református lakost akasztat fel az akkori földesúr a falu határban lévő Akasztófadombon.
1805-től Széchenyi Ferenc, 1835-től jeszeniczei Jankovics Ferencnek valamint gróf Festetics Pálnak, majd a 20. század első felében Löwensohn (később Sárközy) családnak vannak nagyobb birtokai Látrányban.
1864-ban tűzvész pusztított a községben, melyben a falu nagy része leégett, s megsemmisültek a katolikus egyházközség anyakönyvei.
A Somogy vármegyei összeírási adatok szerint ezidőtájt Látrány körjegyzőségi székhely, 250 házzal, 1429 lakossal. Postája helyben, távírója Balatonlellén, vasútállomása Balatonbogláron van.
Az 1900-as években Látrány fejlődése újabb lendületet vett. Lakosainak száma, beépített területe növekedett.

Napjainkban 580 lakó- és üdülőépület található a faluban s a lakosok száma 1358 fő.
Az alapvető egészségügyi ellátást - orvos, gyógyszertár - nem csak a helybeliek, de a környező falvak, Somogytúr, Somogybabod, Visz lakói számára is itt biztosítják.
A községben két műemlék jellegű templom található: az 1763-ban barokk stílusban épített római katolikus templom, valamint az 1824 és 1828 között copf stílusban felépített református templom és a hozzá tartozó kúria jellegű paplak.
A Balaton közelsége ellenére sok látogatót csalogat ide a falu szélén levő Fűzes-tó horgászparadicsoma, a Tetves-patak mentén kialakított természetvédelmi terület, a Látrányi-puszta ősgyepje, de nem utolsó sorban a Csopaki-, Aszó- és Öreg-hegyi szőlők és borpincék a dél-balatoni történelmi borvidék ízletes boraival.
Látrányt kiváló gyümölcstermesztő helyként és az egyik legszebb dél-balatoni településként tartják számon.
Üdülővendég több háznál találhat szállást a falusi turizmus keretében működő fizetővendég-szolgálat által.

Polgármesteri hivatal: 8681 Látrány, Rákóczi u. 69. Tel.: 85/327-106