A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 48. § (1) bekezdése alapján – a haláleset helye szerint illetékes települési önkormányzat képviselő-testülete – a halálesetről való tudomásszerzést követő huszonegy napon belül – gondoskodik az elhunyt személy közköltségen történő eltemettetéséről, ha
a) nincs vagy nem lelhető fel az eltemettetésre köteles személy, vagy
b) az eltemettetésre köteles személy az eltemettetésről nem gondoskodik.
A pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet 34. §-a szerint a halálesetről való tudomásszerzést követően az eljáró szerv megvizsgálja, hogy van-e, illetőleg fellelhető-e az elhunyt személy eltemettetésére köteles személy.
A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. tv. 20. § (1) bekezdése szerint a temetésről sorrendben a következők kötelesek gondoskodni:
"a) aki a temetést szerződésben vállalta;
b) akit arra az elhunyt végrendelete kötelez;
c) végintézkedés hiányában az elhunyt temetéséről az elhalálozása előtt vele együtt élő
házastársa, vagy élettársa;
d) az elhunyt, egyéb közeli hozzátartozója a törvényes öröklés rendje szerint."
A Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 1. pontja alkalmazásában közeli hozzátartozóknak minősülnek:
"a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, és a testvér.”
Az Szt. 48. § (3) bekezdésében foglaltak szerint az elhunyt személy utolsó lakóhelye szerinti települési önkormányzat
a) a költségeket hagyatéki teherként a területileg illetékes közjegyzőnél bejelenti, vagy
b) az eltemettetésre köteles személyt a köztemetés költségeinek megtérítésére kötelezi.
Fenti jogszabályokat figyelembe véve megállapítható, hogy az önkormányzat által a köztemetés a szociális törvény 48. § (1) bekezdése szerint csak két esetben rendelhető el:
1. ha nincs olyan személy, aki kötelezhető az eltemettetésre, vagy rövid idejű keresés alatt a hatóság rendelkezésére álló eszközök ellenére nem találnak olyan személyt, aki köteles eltemettetni elhunytat, vagy
2. az eltemettetésre kötelezett személy az eltemettetésről nem gondoskodik (nem akar gondoskodni).
Az első esetben, amennyiben időközben mégis megtalálják a kötelezhető személyt, akkor az önkormányzat hatósági ügyhöz rendelt hatáskörében kötelezi az eltemettetésre kötelezettet a temetés költségeinek megtérítésére.
Ugyanez vonatkozik a 2. esetre is, tehát az önkormányzat részére kizárólag olyan lehetőséget biztosít a törvény, hogy az eljárás során ismertté vált temetésre kötelezett személyt hatósági jogkörében kötelezze a temetés költségeinek viselését.
Nincs olyan indok, ami felmentené a törvény által meghatározott sorrendben megjelölt személyeket a költségek viselésétől.
Pl. azokra az indokra, hogy elhunyt nem tartotta a kapcsolatot a kötelezettel, vagy nem örökölt utána semmit, vagy nem teljesítette szülői, egyéb kötelezettségeit, a jogszabályok nincsenek tekintettel, az eljáró hatóságnak pedig nem tartozik a hatáskörébe ezeknek a személyes jellegű nyilatkozatoknak a vizsgálata, ugyanis a fent hivatkozott törvények kötelező jelleggel állapítják az önkormányzat feladatát és az eltemettető kötelezettségét az elhunyttal kapcsolatban.
A szociális törvény 48. § (3) bekezdése meghatározza a köztemetés költségeinek utólagos megtéríttetésével kapcsolatosan irányadó eljárást.
Az önkormányzat lehetőségei:
a) a költségeket hagyatéki teherként a területileg illetékes közjegyzőnél bejelenti, vagy
b) az eltemettetésre köteles személyt a köztemetés költségeinek megtérítésére kötelezi.
Értelemszerűen az a) pontban közjegyző felé hagyatéki teher csak akkor jelenthető be, ha az elhunyt hagyatékában szerepel ingatlan, vagy pénz (bankszámla, értékpapír, készpénz, nagy összegű ingóság stb., ami fedezheti a költségeket) és az eltemettetésre kötelezettnek nincsen olyan igazolt jövedelme, amiből a temetés költségeit fedezni tudná.
Egyéb esetekben az önkormányzati hatóság a b) pont alapján jár el, vagyis a temetés számlával igazolt költségeinek megtéríttetéséről határozatot hoz és közli kötelezettel.
A köztemetés szociális jellege abból fakad, hogy mérlegelési jogkört biztosít az önkormányzati hatóság számára abban, hogy – amennyiben nincsen olyan igazolható jövedelme, ami egy összegben fedezni tudja a temetés költségeit, akkor halasztási, részletfizetési lehetőségről való döntést biztosít az önkormányzat számára a kötelezett kérelmére méltányosságból.
Ha a temetés költségeinek megtérítésére kötelezett személy halasztási, vagy részletfizetési kérelemmel él - jövedelmi viszonyai igazolása mellett - az önkormányzat felé, akkor a képviselő-testület határozatban dönt a kedvezmény formájáról, mértékéről.
Összegezve: a hatályos jogi szabályozás teljesen egyértelmű módon kijelenti, hogy kik azok, akiknek kötelezettsége egy elhunyt személy eltemettetése. Kivétel ez alól az az eset, ha nincs, vagy nem található temetésre kötelezhető személy.
Az önkormányzat minden más esetben csak megelőlegezi a költségeket, és a lehetőségekhez képest a temetésre kötelezettet a költségek megtérítésére kötelezi, vagy az elmaradt költségeket behajtja.
Az esetleges közhiedelemmel ellentétben a köztemetés nem azt jelenti, hogy az önkormányzat ingyenesen, visszatérítési kötelezettség nélkül más helyett elvégzi az elhunyt eltemettetését.
Gál Marianna
jegyző